Felmerült a zárt csoportomban (https://www.facebook.com/groups/stilustanacsadas/) egy kérdés; az ősz haj téma kerül sokszor előtérbe, szeretek értekezni róla.
Merthogy tegnap egy 71 éves ügyfelemmel vásároltam, aki tavaly óta lenövesztette a haját és most teljesen ősz-ezüstfehér. Szerintem szép! Már miért ne lehetne egy 71 éves nőnek ősz a haja?!
Na de az én szupermerész gondolatom az: már miért ne lehetne egy BÁRMILYEN ÉLETKORÚ nőnek ősz a haja?!
Úgy gondolom, az egész a fiatalság kultusz miatt van. A társadalmi elvárás az, hogy tűnj a lehető legfiatalabbak. Ezért, ha ősz a hajad, akkor idősebbnek gondolnak, azt meg már biztos nem akarhatja az ember a 21.században, ugye! Csak kérdés, hogy a fiatalság érték-e....én mindig abból indulok ki, hogy mi bármiben is az az érték. A fiatalság érték a maga nemében, de azt láttatni ami nincs már nem feltétlenül az.
Mert minden kor szép.
A tudatalattinkba van ez nagyon mélyen kódolva, hogy legyünk fiatalosak, vagy legalább, ha már belül a testünkkel nem megy, akkor kívül nézzünk ki annak.
És bár személyi stylistként azt gondolja mindenki, hogy a külsőségekkel foglalkozom, igazából az csak egy nagyon kicsi része, tulajdonképpen egy kivetülése a bensőnknek.
Az ősz haj a 21.században egyfajta lázadás.
Hogy fel merem vállalni önmagam.
Hogy én ilyen vagyok.
Ha tetszik, örülök, ha nem, akkor is.
Mások véleményével meg nem tudok mit kezdeni, mert mások véleménye mindig a mások dolga, és mindenkinek a saját véleményével kell kezdenie valamit.
Csodálom az erős nőket, akik szembemennek a mai kor elvárásaival és lenövesztik a hajukat! Legyenek bár 70-es, 60-as, 50-es, 40-es, vagy a még nagyobb lázadás: akár 30-as vagy 20-as éveikben! Van, aki tizenéves korában megőszül.
A sok vegyszer nem egészséges, és évtizedekig festetni a hajat nem csak fizikai igénybevétel a testünknek, kiadás a pénztárcánknak, de szerintem legfontosabb, hogy folyamatos lelki teher. A félelem, hogy úristen, látszik a lenövés, festetnem kell! Mert milyen igénytelen.
Ki mondja és miért, hogy az...és itt megint visszajutunk oda, hogy a mások véleménye, ugye.... Ha nekem is ez a véleményem, akkor persze festessem, nincs ezzel semmi probléma, ha nekem úgy tetszik. De lehetséges tán, hogy az én véleményem nem is az enyém, hanem csak annyiszor hallottam, hogy magamévá tettem?!
Én egy dologban vagyok biztos: hogy sohasem lehetek semmiben sem biztos. Még ebben a mondatban sem. Mert a véleményünk folyamatosan változik a dolgokról, ahogy alakul a személyiségünk. Hogy jó vagy rossz irányba-e, abba szerintem ne most menjünk bele, mert szerintem nincsen jó meg rossz. Nézőpontok vannak. Meg dolgok vannak és azoknak a következményeik. Lehet nekem egy igazságom, és lehet a társamnak is, és lehet mindkét igazság való. És, ha teljesen bele tudjuk érezni magunkat a másik szerepébe, akkor nem is biztos, hogy megmarad a véleményünk.
Erről majd egyszer megosztom a kedvenc történetem :).
Én jelenleg nem őszülök. Valószínű majd egyszer fogok. Holnap, vagy 10 év múlva mindegy. Hogy mikor döntök majd úgy, hogy megtartom? Ezt nem tudhatom. Jelenleg csak elmélkedek a kérdésről.
Ha szeretnéd megosztani a gondolataid, érzéseid, tapasztalataid, örömmel veszem. A téma számomra szép.
És számodra?
