Felmerült a zárt csoportomban (https://www.facebook.com/groups/stilustanacsadas/) egy kérdés; az ősz haj téma kerül sokszor előtérbe, szeretek értekezni róla.

Merthogy tegnap egy 71 éves ügyfelemmel vásároltam, aki tavaly óta lenövesztette a haját és most teljesen ősz-ezüstfehér. Szerintem szép! Már miért ne lehetne egy 71 éves nőnek ősz a haja?!

Na de az én szupermerész gondolatom az: már miért ne lehetne egy BÁRMILYEN ÉLETKORÚ nőnek ősz a haja?!

Úgy gondolom, az egész a fiatalság kultusz miatt van. A társadalmi elvárás az, hogy tűnj a lehető legfiatalabbak. Ezért, ha ősz a hajad, akkor idősebbnek gondolnak, azt meg már biztos nem akarhatja az ember a 21.században, ugye! Csak kérdés, hogy a fiatalság érték-e....én mindig abból indulok ki, hogy mi bármiben is az az érték. A fiatalság érték a maga nemében, de azt láttatni ami nincs már nem feltétlenül az. 

Mert minden kor szép. 

A tudatalattinkba van ez nagyon mélyen kódolva, hogy legyünk fiatalosak, vagy legalább, ha már belül a testünkkel nem megy, akkor kívül nézzünk ki annak. 

És bár személyi stylistként azt gondolja mindenki, hogy a külsőségekkel foglalkozom, igazából az csak egy nagyon kicsi része, tulajdonképpen egy kivetülése a bensőnknek.

Az ősz haj a 21.században egyfajta lázadás. 
Hogy fel merem vállalni önmagam. 
Hogy én ilyen vagyok.
Ha tetszik, örülök, ha nem, akkor is. 

Mások véleményével meg nem tudok mit kezdeni, mert mások véleménye mindig a mások dolga, és mindenkinek a saját véleményével kell kezdenie valamit.

Csodálom az erős nőket, akik szembemennek a mai kor elvárásaival és lenövesztik a hajukat! Legyenek bár 70-es, 60-as, 50-es, 40-es, vagy a még nagyobb lázadás: akár 30-as vagy 20-as éveikben! Van, aki tizenéves korában megőszül.

A sok vegyszer nem egészséges, és évtizedekig festetni a hajat nem csak fizikai igénybevétel a testünknek, kiadás a pénztárcánknak, de szerintem legfontosabb, hogy folyamatos lelki teher. A félelem, hogy úristen, látszik a lenövés, festetnem kell! Mert milyen igénytelen.

Ki mondja és miért, hogy az...és itt megint visszajutunk oda, hogy a mások véleménye, ugye.... Ha nekem is ez a véleményem, akkor persze festessem, nincs ezzel semmi probléma, ha nekem úgy tetszik. De lehetséges tán, hogy az én véleményem nem is az enyém, hanem csak annyiszor hallottam, hogy magamévá tettem?!

Én egy dologban vagyok biztos: hogy sohasem lehetek semmiben sem biztos. Még ebben a mondatban sem. Mert a véleményünk folyamatosan változik a dolgokról, ahogy alakul a személyiségünk. Hogy jó vagy rossz irányba-e, abba szerintem ne most menjünk bele, mert szerintem nincsen jó meg rossz. Nézőpontok vannak. Meg dolgok vannak és azoknak a következményeik. Lehet nekem egy igazságom, és lehet a társamnak is, és lehet mindkét igazság való. És, ha teljesen bele tudjuk érezni magunkat a másik szerepébe, akkor nem is biztos, hogy megmarad a véleményünk.

Erről majd egyszer megosztom a kedvenc történetem :).

Én jelenleg nem őszülök. Valószínű majd egyszer fogok. Holnap, vagy 10 év múlva mindegy. Hogy mikor döntök majd úgy, hogy megtartom? Ezt nem tudhatom. Jelenleg csak elmélkedek a kérdésről.

Ha szeretnéd megosztani a gondolataid, érzéseid, tapasztalataid, örömmel veszem. A téma számomra szép.

És számodra?

A turkálók hátránya, hogy nem választják szét a ruhákat méret szerint. Általában az azonos színű vagy kategóriájú termékek (szoknya, nadrág, stb.) vannak egy csoportba rendezve, és ezek átfésüléshez idő, türelem és jó szem kell. Illetve a segítség is elkél, főleg, ha még nem vagyunk gyakorlottak a turkálós „kincskeresésben”. De honnan tudjuk, hogy számunkra egy workshop, vagy inkább egy stylisttal vásárlás lenne az ideális megoldás?

A turkáló sokak számára az utolsó hely, ahol jó minőségű ruhadarabokat keresnének. Ott azok a ruhák landolnak, amik senki másnak nem kellenek, olyanok járnak oda, akiknek nincs „rendes” ruhára pénze, és még sorolhatnám a tévhitek tömkelegét, melyek sajnos még mindig elég elterjedtek. “Nem szeretem mások levetett darabjait hordani” – hallom sokszor ezt az ellenérvet is. Ebben a bejegyzésben szeretnék eloszlatni pár gyakori félreértést a turizással kapcsolatban.

Dzsenivel egy nyereményjáték kapcsán találkoztam, ahol ő nyerte meg a fődíjat: egy vásárlást velem és egy tekintélyesebb összegnyi költőpénzt. Mivel a legtöbb tinédzser életében viszonylag ritka, hogy ennyi pénzt egyszerre kizárólag ruhákra költsön, nem lepett meg, hogy inkább több darabot szeretett volna olcsóbban vásárolni. A leárazások végén jártunk, így ez nem is volt túlságosan nehéz feladat.

Nagyon szeretek utazni, és ha tehetem, akkor utazok is. Bejártam a világot, mégis keresem az újabb és újabb lehetőségeket – és velük együtt az újabb találkozásokat. Paullal, az alaszkai aranybányásszal Thaiföldön találkoztam. Nemcsak beszélgettem vele, hanem színtanácsadást is tartottam neki: színkendőimmel megállapítottam, milyen színtípusba tartozik.

Judit egyike a legnagyobb átváltozásoknak a több mint 1000 ügyfelem közül. Én ezt csak úgy hívom, hogy ez az átváltozás egyfajta „visszaváltozás” önmagává. Vissza az eredeti hajszínhez, a hajat megnöveszteni a mesterséges frizurák helyett. Csak önmagad lenni.

A zárt Facebook-csoportban rendszeresen felkerülnek fotók ugyanarról, más hajszínnel. Ilyenkor mindig az a kérdés: melyik hajszín az igazi. Az én válaszom pedig szinte (!) minden esetben ugyanaz: egyértelműen a saját. De mit vártok tőlem, mi más válasszak? :)

Annyian mondjátok, hogy a ti méretetekben nem lehet kapni olyat, amilyet ketestek. De valahogy mindenki azt hiszi, hogy csak pont rá, az ő méreteire nem kapható konfekció méret. Kétségtelenül vannak könnyebb és nehezebb esetek, de alapvetően az arány körülbelül így néz ki: az emberek 10%-a konfekcióméret, és 90%-a nem az valamilyen szempontból.

A szőke nem fiatalít!
A szőke nem fiatalít!

Igen, vannak kivételek. Vannak színtípusok, akiknek valóban jól áll a szőke. Sőt, még természetes szőke hajú telek is léteznek. De a kivételek erősítik a szabályt!

Te is tapasztaltad már, hogy a ruháid egyre kevesebb ideig maradnak tartósak? Szeretnéd, ha a kiválasztott darabok nem csak egy szezonra szólnának?

Személyi stylistként pontosan tudom, a viszonylag rövid idő alatt bekövetkezett hízás vagy a fogyás mekkora gondot okoz a ruhatár kialakitásában is. Ezért is gondoltam, hogy megosztom a saját történetemet.

Hadd mutassam be nektek egyik kedves ügyfelemet, Krisztát. Mikor először találkoztunk, rögtön láttam, hogy nem megfelelő a hajszíne, de a kendős színtanácsadás során az is kiderült számunkra, milyen árnyalatok lennének az ideálisak számára.

Az új ruhatárhoz nem kell feltétlenül az üzletekben vásárolni. Sokszor elég, ha csak szétnézel a szekrényedben, előveszel régi darabokat, vagy a meglévő kedvenceket eddig ki nem próbált módon kombinálod.

1. A szekrényed tele van ruhákkal, de nincs egy göncöd sem, amit felvegyél

Ismerős az érzés, hogy tanácstalanul állsz a roskadásig telített szekrényed előtt, és nem tudod mit vegyél fel? Majd 20-30 perc válogatás után megállapítod, hogy nincs egy göncöd sem, amit felvegyél.

A külsőségekről…

Tézis: Azt mondják szép és jól öltözött emberek társaságában jó lenni.

Vannak nagyon jól öltözött emberek, minden tökéletes rajtuk. Szép a ruhájuk, a színeik, a formák, a smink, haj, bőr, köröm is... De valahogy mégsem jó rájuk nézni, valahogy mégsem szeretnél a közelükben lenni… nem tudod megmondani pontosan mi az, hiszen nyilvánvalóan nem a külsővel van a gond. Áhá! Tehát talán más is van itt! Az érzés, ahogy viseli… Ahogy érzi magát belül! A kisugárzása! Nem azt sugározza ki, amit kívülről látsz!

Amikor egy új ügyfél megkeres, általában az a legfontosabb kérdése, hogy mégis hogy zajlik egy ilyen vásárolgatós nap. Mennyi ideig tart? Hány ruhát kell felpróbálni? Mi van, ha nem tetszik neki a kiválasztott ruha? Mondhat-e nemet dolgokra? Hogyan fogja hazavinni a vásárolt árut? Milyen boltokban fogunk vásárolni?

Ezek a kérdések kivétel nélkül felmerülnek, ezért, hogy legyen egy kis rálátásotok a munkámra, elmesélem, hogyan zajlott az első közös vásárlásunk Orsival.

A napokban a szakdolgozatához készített velem interjút Bártfai Míra, a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakos végzős hallgatója, aki rendhagyó módon a Háda Kft. kommunikációját elemezte diplomamunkájában. Ezt olvashatjátok most :)

Sziasztok,

Úgy körülbelül 5 éve gondolkozom rajta, hogy elkezdjek egy blogot... a cím is több éve a fejemben van.

De mindig halogattam (én ilyen halogatós típus lennék), majd, ha több időm lesz, majd, ha minden rovatot kitaláltam, majd, ha jól átgondolom miről fogok írni, majd, ha nem lesz más dolgom, majd, ha előre megírok legalább 5 bejegyzést, hogy ne eggyel kezdődjön...de hát végül is valahol mindig el kell kezdeni.